Maido webáruház

A bentó kifejezésről legtöbbünknek aranyos dolgok jutnak eszébe: sajt-Pikachuk, mosolygó paradicsomok és almanyuszik. Őszintén bevallom, bár nem vagyok cukiságpárti, azért szeretek almanyuszikat félbeharapni. Más okaim is vannak persze bentócsomagolásra.

A bentó…

… ebédes doboz, sem több, sem kevesebb. Különösen a magamfajta notóriusan nem-reggelizőknek fontos, hogy rendesen ebédeljenek, de persze készíthetünk reggeli vagy vacsora bentót is, vagy megrakhatjuk rágcsálnivalókkal filmnézéshez.

… kompakt. Egyetlen doboz, nem dobozkák, zacskók és csomagok összessége. Erős és tartós, a legtöbb bentódoboz fedele alatt pedig elég hely van az evőeszközöknek (van olyan bentókészlet, amit színben hozzáillő evőpálcikákkal, kis méretű villákkal vagy kanalakkal forgalmaznak).

… újra és újra használható, tehát környezetkímélő, elég elmosogatni.

… vannak mikrózható dobozok, ezekben közvetlenül melegíthetjük az ételt, természetesen a fedelet levéve.

… változatos, hiszen többféle ételt tehetünk bele (persze vigyázva arra, hogy elválasszuk azokat, amelyeket nem szívesen kevernénk egymással, mint mondjuk a savanyúság és a desszert).

… egészséges. Legalábbis ha egészséges ételeket teszünk bele. Különösen hasznos azoknak, akik figyelnek a napi kalóriabevitelre, ráadásul különböző méretekben kaphatóak.

… pont az, aminek látszik, semmi ízfokozó, semmi “E”, csak amit beleteszünk, ellentétben a boltban vagy menzán kapható ételekkel. Ráadásul nem nehéz úgy elrendezni a tartalmát, hogy minél étvágygerjesztőbb legyen, hiszen a szemünkkel is eszünk!

A bentó nem…

… feltétlenül japán ételekből áll. Mindig kihangsúlyozom, mert valamiféle félreértés él a köztudatban erről. Nem, nem kell minden hajnalban szusit készíteni.

… igényel hosszú időt, még a konyhai antitalentumoknak sem, elég, ha az éléskamrában és a fagyasztóban megfelelő tartalékokkal rendelkezünk. (A töltelék nélküli ongirik például kitűnően fagyaszthatók.)

… aranyos. Kivéve persze, ha azt szeretnénk. De egy szelet steak burgonyával ugyanúgy megteszi.

Kínai eredetű, meglehetősen sokoldalú étel, hiszen mindenki kedvére való alapanyagokból készítheti el, tehetünk bele char siu-t (császárhúsból elkészítve még ízletesebb), csirkét, szalonnát, gombát, brokkolit vagy zöldborsót is, az arányokat pedig megint csak mindenki maga határozza meg, éppen ezért csupán a hozzávalókat sorolom fel, mennyiségek nélkül.

A vöröshagymát felaprítjuk, a húst és a répát pedig felkockázzuk miközben a rizs fő.

A wokban olajat hevítünk és a felvert tojás(ok)ból rántottát készítünk, de mielőtt teljesen átsülne, hozzáadjuk a főtt rizst, majd együtt sütjük a kettőt, vigyázva, nehogy leégjen. Alaposan átforgatjuk az egészet, hogy a rántotta kisebb darabokra szakadozzon.

Egy másik serpenyőben a hagymát üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a szalonnát (vagy húst), a répát és a hosszabb párolást igénylő hozzávalókat, mint a gomba vagy a fagyasztott zöldségek. Amikor megpuhultak, összekeverjük őket a rizzsel, a párolást nem igénylő hozzávalókkal, mint amilyen például a friss zöldborsó, egy evőkanál szójaszósszal és ugyanannyi szakéval (vagy száraz sherryvel), esetleg készen kapható tonkatsu szósszal (Worcestershire szószhoz hasonlít, sertéssültekhez, elsősorban rántott sertésszelethez kínálják), sóval és borssal ízesítjük, végül apróra vágott újhagymával díszítjük.

Ahogyan egy kedves fiatal hölgynek ígértem a Füvészkertben, íme egy curry recept a sok közül.

A curry nem csak az angolok újdonsült nemzeti eledele, hanem a japánoké is, változatos formákban fogyasztják, egyszerűen tésztával vagy főtt rizzsel (vagy már előre összekeverve, vagy a sűrű szószt a rizs mellé és köré öntve), Hokkaidón hígan levesként (ebbe durvára vágott zöldségeket és nagyobb darab húsokat, például csirkecombot tesznek), csíkokra vágott rántott sertésszelettel a tetején, vagy például nyers tojást ütve a tetejére és egészben megsütve, a lehetőségek végtelenek.

Hozzávalók:

30 dkg hús (marha, sertés, csirke, bárány)
egy közepes fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
babérlevél
őrölt feketebors
őrölt cayenne bors
1-2 szem tört fekete kardamom
1 mokkáskanál őrölt római kömény
2 evőkanál őrölt kurkuma
darabolt paradicsom vagy 1 kis doboz paradicsompüré
1 evőkanál darált nyers paprika
1 doboz (300g) kókusztej
1-1 darab sárga- és fehérrépa
1 evőkanál barnacukor
só

Persze megspórolhatjuk magunknak az időt és a fáradságot, és használhatunk kész curryport, amelyben minden szükséges fűszer megtalálható, vagy egyenesen currypasztát, amelyhez csak vizet kell adni.

Az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát ghín (tisztított vaj) vagy olívaolajon megpirítjuk, hozzáadjuk a babérlevelet, a cayenne és a feketeborsot, a kardamomot, a római köményt és az őrült kurkumát. Néhány perc múlva következik a darabolt paradicsom vagy a paradicsompüré és a darált, nyers paprika. Amikor ezek mind lepirultak, hozzáadjuk a felkockázott húst, amit alaposan átforgatunk, amíg minden oldaluk szépen meg nem barnul.

Felöntjük a kókusztej felével, annyi vízzel, hogy ellepje, hozzáadjuk a felkarikázott vagy kockázott répákat (esetleg burgonyát), és addig főzzük, amíg minden puhára fő. Ha szívósabb húst választottunk, hozzáadhatjuk a kókusztej másik felét is, de időnként így is, úgy is pótolnunk kell az elfőtt levet ízlés szerint paradicsompürével, vízzel vagy kókusztejjel. Ha csípősebbre szeretnénk, adhatunk hozzá garam masalát (csípős indiai fűszerkeverék) vagy csilit.

Sózzuk, legvégül pedig elkeverünk benne egy evőkanál barnacukrot.

Köszönet mindenkinek, aki megtisztelt minket a jelenlétével a Füvészkertben, megkóstolta és megdicsérte az onigiriket, és ötleteket adott, hogy miről olvasna szívesen itt a blogon. Ahogyan korábban ígértem, ezúttal rizst színezünk. Természetesen nem csak erre használhatóak a lent ismertetett színezőanyagok, egy részükkel kitűnően lehet felvágottat, sajtot vagy tésztát színezni.

Kétféle színezőanyagról lesz szó, az egyik amit közvetlenül a főzővízbe teszünk (ezek többsége folyékony), a másikat az elkészült rizshez keverjük. Fontos észben tartani, hogy többségük megváltoztatja a rizs ízét!

KÉK SZÍN

1. Vágjunk apróra egy fél fej lilakáposztát, majd főzzük körülbelül egy órán át, szűrjük le , és adjunk hozzá szódabikarbónát, folyamatosan ellenőrizve, hogy elértük-e már a kívánt színt.
2. Hámozzunk meg néhány kék burgonyát, főzzük őket puhára, és adjunk a főtt rizshez néhány kanállal a pürésített burgonyából.
3. Az ecetben tartósított padlizsán is kék levet ereszt, ezt is használhatjuk rizsfőzéshez.

ZÖLD SZÍN

1. A rizshez keverhetünk zöldborsópürét,
2. aprított fűszernövényeket,
3. pépesített avokádót,
4. forrázott spenótot,
5. főtt brokkolit,
6. esetleg edamamét,
7. vagy megfőzhetjük a rizst pandanlében (ahogyan a Füvészkertben számtalanszor volt lehetőségem elmondani, a pandan nem más, mint a nárciszlevelű csavarfenyő nevű növény, amely szép világoszöld színt és enyhén édeskés ízt ad), amelyet ázsiai élelmiszereket forgalmazó üzletekben lehet kapni.

SÁRGA SZÍN

1. A rizshez keverhetünk kurkumát, legalábbis azok, akik szeretik,
2. curryport,
3. de a currypasztából adhatunk a főzővízhez is.
4. Ha nincs kedvünk a készen kapható furikakéból kézzel kiszedegetni a tojásdarabkákat, akkor egyszerűen keverjük egy tojás sárgáját a még forró rizshez.

NARANCSSÁRGA SZÍN

1.  Ha a tojássárgájához sötét szójaszószt adunk, sötét narancssárga lesz az eredmény,
2. világosabb és élénkebb színt kapunk reszelt sárgarépával,
3. vagy sütőtökpürével.
4. Ugyancsak ázsiai élelmiszereket forgalmazó boltokban kapható a lazacpehely.

PIROS SZÍN

1. Őrölt pirospaprikát,
2. vagy aprított piros paprikát keverhetünk a rizshez,
3. vagy megfőzhetjük abban a vízben, amit egy bögrényi szárított hibiszkuszvirág (bioboltokban, ázsiai élelmiszereket árusító boltokban kapható) egy órán át való forralásával nyertünk. A hibiszkusz savanykás ízét párosíthatjuk sóval, az eredmény pikáns és japános lesz.

RÓZSASZÍN

1.  Céklalével,
2. higított hibiszkuszlével,
3. ume vagy málnaecettel érhető el,
4. vagy a rizsbe keverhetünk némi főtt, aprított garnélát.

 BÍBOR, LILA SZÍN

1. A kéknél leírt lilakáposztalével, amihez néhány csepp citromlevet adunk,
2. illetve lilaburgonyapürével.

BARNA SZÍN

1.  Legegyszerűbben szójaszósszal érhető el.
2. Az ázsiai élelmiszerboltokban kapható inarizushit (“tofubőr”) felaprítva belekeverhetjük a rizsbe,
3. vagy készíthetünk tamagoyakit (japán omlett) szójaszósszal.

FEKETE SZÍN

1. A legegyszerűbb megoldás természetesen az, hogy noriba (algalap) rejtjük a rizst,
2. de keverhetünk bele fekete szezámot,
3. vagy tintahaltintát is, bár az utóbbiak inkább szürke színt eredményeznek.

Az onigiri a japánok “soulfood”-ja, megnyugtató állandóság, nosztalgia és persze jó adag szénhidrát.

Valójában nem más, mint egy jókora marék főtt rizs, amelyet gyakran mindenféle töltelék nélkül készítenek el (a rizst nem ízesítik úgy, mint a sharit, legfeljebb sós vizes kézzel formázzák), és algalapba, noriba csomagolják. Megjegyzendő, hogy a norit sokan közvetlenül fogyasztás előtt tekerik az onigiri köré, megelőzendő, hogy az alga szottyossá váljon, sőt, a kereskedelmi forgalomban kapható ongirik esetében a csomagolóanyag a nori és a rizs közé kerül, ezek a csomagolás két csücskét meghúzva kerülnek csak érintkezésbe.

Legjellegzetesebb a háromszög forma, de henger vagy gömb alakúra is szokás készíteni, szorgalmas (becsvágyó?) és sok szabadidővel rendelkező anyukák és apukák (és szinglik) pedig noriból, sajtból, sonkából és számtalan egyéb dologból még arcot is szoktak formázni.

A töltelék bármi lehet, ami nem fogja annyira átáztatni a rizsszemeket, hogy az egész gombóc szétessen, majonézes tonhalsalátától kezdve az egyetlen szem umeboshiig.

Könnyen elkészíthető, laktató, és akár még változatos étel is lehet, a szállítást is gond nélkül átvészeli, különösen, ha elég erősen préseltük, ráadásul a töltelék nélküli változat ugyanolyan jól fagyasztható, mint maga a főtt rizs. Kapható mikrohullámú sütőkben használható csomagolófólia, ezekbe egyesével becsomagolva a még langyos onigiriket, hetekig elállnak, és elég a mikróban gyorsan újramelegíteni őket, még ragacsosabbak lesznek, mint frissen.

Egyszerűen elkészíthető és látványos, ugyanakkor jellegzetesen japán étel, kezdő szakácsoknak sem okoz kihívást.

Azoknak, akik nem érzik magukban az elszántságot, kóstolót is rendezünk, a Füvészkertben tartott Sakura Ünnep látogatóinak lehetősége lesz a szivárvány minden színében pompázó onigiriket végigkóstolni április 7-én, szombaton.

Aki azonban nem tud ott lenni, ne csüggedjen, a következő bejegyzés a természetes színezékekről szól majd.

A szusirizst ugyanúgy főzzük, mint az egyszerű fogyasztásra szántat, viszont víz helyett dashiban. A dashi (出汁) japán alaplé, amely készülhet kombu algából, katsuo-bushiból (vékony pelyhekre reszelt, szárított bonito, azaz csíkoshasú tonhal), niboshiból (apró szardíniák a fejük és belsőségeik nélkül) vagy shiitake gombából, amikor is a hozzávalót majdnem forrásig főzzük vízben, majd leszűrjük, és az így készült levet használjuk.

Miután megfőztük a dashiban a rizst, tálba borítjuk, ráöntjük a szusiecet keveréket, azaz awase-zu-t, és egy, a keverékkel megnedvesített spatulával gyorsan kevergetve kézmelegre hűtjük, vigyázva, nehogy túlságosan összetörjük a szemeket. Ha tehetjük, segítsünk rá a folyamatra ventillátorral, hideg fokozatra állított hajszárítóval, vagy egy lelkes, legyezővel felszerelt segéddel. A célunk a szusirizs esetében is az, hogy a szemek jól megkülönböztethetőek és fényesek legyenek, ugyanakkor könnyedén formázhassunk belőle nigiri párnákat, onigiriket vagy éppen tekercseket, anélkül hogy azok szétesnének.

Ha tehetjük azonban, ne tároljuk hűtőben, hiszen éppen ez a japán gasztronómia egyik legfontosabb jellemzője: az évszakra jellemző, friss alapanyagokból gondos odafigyeléssel készíteni az ételt, hogy azt minél hamarabb elfogyaszthassuk.

Negyed bögre rizsecetet (esetleg más, enyhe ízű ecetet, ha éppen nincs otthon rizsecetünk) egy evőkanál cukorral, fél evőkanál mirinnel (édes rizsbor, amelynek különböző alkoholtartalmú változatai kaphatóak, illetve például az aji mirinben egy kevés só is található, ezért bevásárláskor érdemes alaposan elolvasni a termékcímkét), szakéval vagy édes sherryvel (esetleg száraz sherryvel egy kevés cukor hozzáadásával) és fél evőkanál sóval elkeverünk, míg a cukor és a só teljesen felolvadnak (ennek érdekében alacsony lángon melegíthetjük is a keveréket). Ez a mennyiség négy bögrényi főtt rizs ízesítéséhez elég.