január 2011 hónap bejegyzései

Szeto-óhasi

瀬戸大橋

Szeto-óhasi (Szeto Nagy Híd)
(Kodzsima-Szakaide, Honsú-Sikoku, Japán)

Réges-régi álma a japánoknak, hogy az összes szigetük úttal, híddal, vasúttal össze legyen kötve. Elsőként Honsú és Kjúsú között született kapcsolat (e kettő van a legközelebb egymáshoz): 1942-ben megépült egy tenger alatti vasúti alagút.

A Szeto-beltenger által elválasztott Honsú és Sikoku összekötésére már több, mint 100 évvel ezelőtt született javaslat. A Szeto-beltenger csendes, nyugodt, kényelmesen hajózható, virágzott is rajta mindig a halászat és a hajózás — ám az iparosodás felgyorsultával Sikoku egyre jobban kezdett lemaradni Honsútól. Végül 1969-ben döntött úgy a kormány, hogy kialakít három utat a két sziget között a kiegyensúlyozott fejlődés érdekében.

Egyelőre csak egy van készen a tervezett három útvonalból: a Szeto-óhasi, azaz a Szeto Nagy Híd a honsúi Kojimát köti össze a shikokui Sakaidével. A másik két híd építése is folyik; eredetileg 1999-re lettek volna készen, ám mivel a Szeto-híd nem bizonyult a várakozásoknak megfelelően nyereségesnek, egy kicsit lelassult az építkezés.

1978 októberében kezdődött meg a Szeto-híd építése és 9 éven át tartott. Rongyos 1,12 billió yenbe került. Igazából nem egy híd, hanem tíz – különféle típusú -, sőt, még egy alagút is. Összesen 9367 m hosszú, ebből a leghosszabb átívelt távolság 1100 méter, a legmagasabb pillér pedig 194 méter. A japán közlekedési viszonyok ismeretében ugyancsak nagy hangsúlyt fektettek a vonatközlekedés biztosítására. Ez volt az első híd a világon, amelyen egyaránt mehetnek nehéz (1400 tonnás) és nagysebességű (160 km/h) vonatszerelvények.

8-as erősségű földrengéseket még kibír (a Földön 8.6-os a gyakorlatilag előfordulható legnagyobb), és szelet is 66 m/s sebességig (50 m/s már leemeli a gyengébb háztetőket). Az autópálya a tetején van, a vonatok egy szinttel lejjebb mennek. Mókás, hogy az autók legfeljebb 80 km/h-val mehetnek rajta, vonatok viszont akár 160 km/h-val is…

Végül egy utolsó kép arról, hogy a cikk szerzője tényleg járt a híd mellett:


– shirokuma –

犬のおまわりさん

Sokan panaszkodnak, hogy könyvből még csak-csak meg tudnának tanulni sokmindent, szavakat, nyelvtant, de a legjobban az hiányzik, hogy valódi japán szöveget hallgathassanak (ma már ez sem olyan rémisztően nehéz, hála az Internetnek), és a kiejtést gyakorolhassák.

Mindenkinek megvan a saját jó kis módszere, nekem – amíg nem tudtam sűrűn anyanyelviekkel beszélgetni – az angol és japán nyelvnél is rengeteget segített az éneklés. Ugyanis lehet akármennyire okos meg ügyes valaki, a kiejtést a tényleges kiejtésen kívül máshogy nem nagyon lehet gyakorolni, és összesen annyit lehet rajta javítani, hogy akkor már ne legyen olyan irtózatosan unalmas, mint a hagyományos nyelvórák ismételgetős gyakorlatai. Énekelni viszont lehet a fürdőszobában, az erdőben, motoron… igazából a postán sorbanállva is lehet, ha elég jó műsort adunk, még meg is lehet belőle gazdagodni, ha felfedezi az embert a tévé.

Mindenesetre íme egy rettentő egyszerű dal… gyermekdal, szóval lehet, hogy páran fintorognak majd, hogy túl egyszerű (nekik keresünk majd japán rap-et), de Japánban szinte mindenki ismeri és rettenetesen fülbemászó. Az a címe, hogy Inu no o-mawari-san, azaz Kutya rendőr úr, és kicsit utánaolvastam, hogy na ez vajon milyen rajzfilmből származik, de nem. Egy Ónaka Megumi (大中恩) nevű bácsi írta (nem lány, nem a szokásos 恵 a nevében a Megumi), és egy Szató Josimi (佐藤義美) nevű néni énekelte először, 1960 októberében, egy Csairudobukku (igen, Childbook) nevű programban. De ahol a dal igazán híres lett, az NHK 1961-es うたのえほん (Uta no ehon, Képes daloskönyv) nevű gyerekprogramja volt.

Íme, egy link a dalra a YouTube-on:

http://www.youtube.com/watch?v=BrqVkdGHJZs

És tessék a dal szövege, csupa hiraganával. A nyan-nyan a síró macska nyávogása, a van-van ugye a vau-vau japánul. A többi megy, ugye?

まいごのまいごの こねこちゃん
あなたのおうちは どこですか
おうちをきいても わからない
なまえをきいても わからない
にゃんにゃん にゃにゃん
にゃんにゃん にゃにゃん
ないてばかりいる こねこちゃん
いぬのおまわりさん
こまってしまって
わんわん わわん
わんわん わわん

まいごのまいごの こねこちゃん
このこのおうちは どこですか
からすにきいても わからない
すずめにきいても わからない
にゃんにゃん にゃにゃん
にゃんにゃん にゃにゃん
ないてばかりいる こねこちゃん
いぬのおまわりさん
こまってしまって
わんわん わわん
わんわん わわん

Hakuba

Ebben a rovatunkban időről-időre szeretnénk bemutatni kicsit érdekesebb, szebb, figyelemre méltóbb japán tájakat. Szerepelni fognak természetesen a híresebb turistalátványosságok is, de a sorozatot egy kevésbé ismert, eldugottabb hellyel indítanánk.  Tovább...

Iroha dal, avagy az Iroha vers

Az előző alkalommal megismerkedtünk a hiraganával, mint a japán nyelv és kalligráfia szerves részével. Szóba hoztam az Iroha dalt (Iroha uta, 伊呂波歌) is, mint egy különleges és híres japán verset. Nézzünk be ennek a szövegnek a kulisszái mögé, hogy miért is olyan érdekes! Tovább...

Hé világosság, legyél!

A japán nyelvben igazából nincsen egyes szám harmadik személyű felszólítás (se egyes szám első és a többes megfelelőik sem). Így aztán a Biblia fordításakor kicsit bajban is voltak a “Legyen világosság!” fordításával, és jobb híján a címben látható megoldás született (hikari yo, are). Mára, mivel ez a yo megszólításként kicsit archaikus, a friss fordításokban elhagyták és maradt a Hikari, are (tkp. “Legyél, világosság!”)…

Szótárazás japánul

Hogyan keresi ki az ember a japán szavakat, vagy ami még szörnyűbbnek tűnik, az ismeretlen kandzsikat a japán szótárakból?

Az első fele egyszerű: az angol-japán szótárokat természetesen latin betű alapján, a japán-angol szótárat meg mondjuk godzsú-onzu (50 szótagjel) olvasat alapján sorba lehet tenni. Az igazi kihívás az, hogyan lehet megtalálni egy ismeretlen kandzsit, kínai írásjegyet.

Modern villanyszótárnál borzasztó egyszerű, mert mostanra szinte mindben van kézírásfelismerés. Érdekes ugyanakkor, hogy a Microsoft saját váltóprogramjához (Input Method Editor, IME) tartozó kézírásfelismerő sokkal-sokkal toleránsabb a fehér ember ügyetlen össze-vissza rajzolására, mint a japán villanyszótárak, amelyek azért elvárnak bizonyos kandzsirajzolási alapismereteket (mondjuk cserébe sokkal több találatot is jelenít meg, aztán lehet keresgélni). Ugyanakkor meg a ellenőrzött, kipróbált tény, hogy a Sharp felsőkategóriás szótárja a szokásos japán kézírásos összevonásokat/rövidítéseket szemrebbenés nélkül felismeri.

Kézírásfelismerés híján marad a régi módszer, a kandzsi ún. gyökök alapján kikeresése. Azt csak az egészen naivak gondolhatják, hogy az első látásra egyformán kusza kandzsik írásában nincs valamiféle rendszer. Szó, ami szó, így is kis híján meg lehet tőle bolondulni (nem véletlenül születtek olyan könyvek és szótárak, amelyek különféle mnemotechnikai trükkökkel próbálják segíteni a megjegyzést, mint James Heisig Megjegyezhető kandzsik c. könyve, vagy Kós Péter kandzsiszótára, de alapvetően a kandzsik túlnyomó része két-három kisebb darabból áll. A leggyakoribb a bal- és jobboldali elemből álló, amelyikben a bal résznek általában a jelentéshez van köze, a jobb oldalinak meg a kiejtéshez. Ez a durva általánosítás persze sokkal inkább igaz a kínai nyelv sok-sok ezer írásjegyére, mint a Japánban mostanra használt mintegy 2000 “mindennapos” kandzsira: a 2000-ből kivették például rengeteg fa meg hal kandzsiját, amelyek mind úgy néztek ki, hogy a bal fele a fa (vagy hal) gyök volt, a jobb fele meg valami teljesen más. Halból egyedül a “bálna” maradt meg, “hal” + “főváros”, fából azért több van, itt egy példa, a fenyő kandzsija: 松. Ennek a bal fele a fa: 木. Nehezítésképpen nem minden gyök néz ki pont úgy, mint az eredeti írásjegy, például a szív: 心 gyökként tud kinézni így is, csak laposan (alul), de bal oldalon általában már ilyen furcsa háromvonásos formát ölt: 悩

Na, ha megvan a gyök, akkor elvileg ki tudjuk keresni (az egyszerűség kedvéért vonás szerint vannak csoportosítva, tehát a fenti “fenyő” esetében ugye ez egy négyvonásos gyök, a “fa”). Utána pedig úgy folytatódik a keresés, hogy megszámoljuk, hány vonás van még a gyökön kívül (vagy azzal együtt, szótárja válogatja, a jelen esetben ugye még plusz négy), és akkor most már a “fa” gyöknél kikeressük a “fa+4 vonás” kandzsik közül a kívántat. Ideális esetben nincs sok ilyen, mondjuk pont fa + 4 vonásból a Microsoft IME feldob 45-öt (ez nem mind a 2000 kandzsi része, sőt, viszont nem is az összes létező, csak amit a kódtáblába bevettek).

A Maido hónap-kanjija (január)

Itt az új év, amely új lehetőségeket és új életet hozhat. Az év első Maidos kanjija éppen ezért a vidámság égisze alatt a kellemes, vidám értelmet is hordozó tanoshii (tanoshii, 楽しい) írásjegye. Tovább...