február 2011 hónap bejegyzései

Fagyvirágok

Rovatunk egyik célja továbbra is az, hogy ne kizárólag a “kötelező” turistalátványosságokat mutassuk meg, hanem Japán kicsit eldugottabb, rejtettebb titkait is. Következőnek ismét a hegyekben járunk – de ezúttal télen!

Fagyvirágok

Tovább...

Ricurin-park

Amikor Japán szép tájait mutogatják, folyton Kiotó, Nara, és egyébként is, általában Honsú szigetének különböző helyeiről esik szó. Kiránduljunk most át azon a bizonyos nagy Szeto-hídon, és ismerkedjünk meg Sikoku egyik legszebb tájképi kertjével. 3…2…1…

Tovább...

Kana írás – a kapcsolódások 1.

Előző két alkalommal már foglalkoztunk a kana írás egyes részleteivel. Most három cikkben szeretnék kitérni arra, hogyan írjuk a kanákat és aztán, amikor már egyesével le tudjuk írni őket, akkor hogyan kapcsolódhatnak egymáshoz. Ez utóbbira példát már láttunk az Iroha vers kapcsán, így fogalmunk már van róla. Kezdjünk is bele. Tovább...

A Maido hónap-kanjija (február)

Eddig még nem került elő igazán a természettel kapcsolatos kanji. Most viszont egyet nézzünk meg. Ez pedig a szél vagyis kaze (風).

A szél Japán kultúrájának és történelmének egyaránt egy igen érdekes elemének is tekinthető. Hogy miért? Ismerős az a szó, hogy kamikaze (神風)? Igen, igen. Így hívták az öngyilkos küldetésbe vonuló pilótákat a II. világháború idején. De azt is tudjuk, hogy pontosan mit jelent? A kamikaze pontos fordítása az, hogy isteni szél. Isteni, mert megvédte Japánt a 13. század idején a mongol inváziótól. Nem is egyszer, hanem kétszer is, mivel elsodorta és el is pusztította a mongol hajókat, így Japán megmenekült a támadások elől. Valójában az isteni szél a tájfun volt, amely pontosan akkor söpört végig az ország partjain, amikor a mongolok Japán lerohanására készültek. Talán éppen ezért is lettek aztán a 20. században így nevezve az öngyilkos japán pilóták. Tovább...

Kamikócsi

上高地

Kamikócsi
(Nagano, Japán)

Mielőtt leírnám a következő mondatot, szeretném   előrebocsátani, hogy én alapvetően egy rusnya racionalista, érzelemmentes mérnökember lennék, amit tovább súlyosbít némi buddhista szenvedélymentesség. Nos tehát: Kamikócsi valami eszelősen gyönyörű. Nem lehet nem szeretni… bár gyűlölni éppen igen.

Kamikócsi ezúttal nem város és nem hegy: egyszerűen egy hely neve a Középső Japán-Alpok északi részén, Macumotótól nyugatra úgy 50 kilométerre, a tengerszinttől pedig felfelé mintegy 1600 méterre. Nem egészen nyilvánvaló, pontosan mekkora is ez a hely, hiszen összesen egy buszvégállomásból, néhány fogadóból meg ajándéküzletből áll — mégis turisták százai lepik el állandóan. Kamikócsi egyébként valami olyasmit tesz, hogy “felső magas vidék” — hát ennél a Mátra is jobban hangzik.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Kamikócsit csak nyáron és ősszel lepik el a turisták: kora téltől (úgy december közepe) késő tavaszig (május elejéig) ugyanis le van zárva az ide vezető út. De ez még nem minden: nyáron sem lehet ugyanis csak úgy hipp-hopp felmenni autóval, ha az embernek kedve szottyan rá. Az utolsó hat kilométer ugyanis egyszerűen le van zárva a földi (autós) halandók elől. (Ez japánul úgy hangzik, hogy maiká kinsi, azaz tilos a “my car”…) Kérdezgettem, állítólag természetvédelmi okokból, aminek némiképp ellentmond, hogy a hosszú sorokban kígyózó buszoknak és taxiknak viszont meg szabad. Mindenesetre akármelyiket is választjunk, meglehetősen borsos áron szállítanak célhoz; sőt, az alsó buszvégállomáshoz vezető, mintegy 12 kilométeres vasútvonal is a “Japán fajlagosan legdrágább vasútja” címmel büszkélkedhet. A bicikliket viszont ingyen átengedik — igaz, ez sokkal inkább kitolás, mind jutalom, ugyanis az említett utolsó hat kilométer egy durván 12 százalékos emelkedésű, egykilométeres, szűk, egysávos, állandóan vizes alagúttal kezdődik. Bárki ingyen gyakorolhatja itt a halálfélelmet.

Ha viszont felért az ember, sebtében elfelejti, hogy mennyibe is került, vagy milyen viszontagságokkal is járt az út. A buszvégállomástól úgy háromperces séta a Kappa-bashi (Vízimanó-híd), amely pont — Kamikócsi talán legismertebb része — egyrészt a kristálytiszta vizű Azusa-folyóról, másrészt az elénk táruló Hotaka hegyvonulatról híres. Szemre nincs is már messze innét a hegy teteje, és valóban, a táblák szerint is csak 8 kilométer — ám súlyosan téved az, aki azt hiszi, hogy ezt másfél-két óra alatt legyalogolja. A hegyre felfelé vezető úthoz még csak hasonlatos sincsen egész Magyarországon: igaz, meglehetősen rusnya biciklizés után, de akkor is: több, mint három óra hosszat tartott csak az első 4 kilométer megtétele, egy menedékházig. Innen aztán muszáj is volt visszafordulnom, mert különben soha nem értem volna haza.

A kevésbé mazochista japánok busszal, a nagyon gazdagok taxival érkeznek Kamikócsira, és leszállnak a buszvégállomás előtt úgy három kilométerrel. Itt a folyóvölgyben viszonylag kényelmes, úgy egyórás séta során alpesi stílusú fogadótól kezdve elláposodott tavacskán át az erdei fürdőkomplexumokig át meglehetősen eklektikus látvány fogadja az utazót. Ebédelni nem célszerű, mert enyhén szólva is arcpirítóak az árak mindenütt. S ami a leggonoszabb: nem ám csak úgy buszra száll a honpolgár hazafelé. Sorszámot osztanak, és ha valaki lemarad a buszról, hát lemarad… márpedig az utolsó busz este hatkor elmegy. Ki tudja miért, nem megy túl rosszul a helyi fogadósoknak; és mintha a vidéken szokásosnál több taxi is lenne…

Kamikócsin kívül persze még rengeteg más, gyönyörű hely található a Japán-Alpokban. Mégis, ha valaki eljut a környékre, kár lenne kihagynia. Kamikócsival ugyanis valahogy úgy van az ember, mint az igaz szerelemmel: ha szavakkal próbálja meg leírni, csak irtózatos közhelyek jutnak az eszébe… ha viszont egyszer szerencséje volt hozzá, soha többé nem fogja feledni.

-Cheza-

アンパンマンマーチ

Lássunk még egy népszerű, mindenki által ismert dalt Japánból. Az Anpanman egy iszonyú régi könyv- és rajzfilmsorozat: Janasze Takasi az első gyerekkönyvet még 1968-ban írta, a rajzfilmek pedig 1988 óta mennek, és egyelőre nem látszik, hogy abba akarnák hagyni. A sorozat 2009-ben Guiness-rekorder lett, mint amelyikben a legtöbb karakter fordul elő (az első 980 tévéepizódban és az első 20 filmben összesen 1768!). Anpanman a nevét a feje helyén található anpan sütiről kapta, és a barátai is mindenféle ételfejűek (shokupan, normál kenyér, curry pan, currys zsemle, meronpan, dinnyés(!) cipó), de ez szemlátomást nem zavarja őket abban, hogy évtizedek óta háborítatlanul űzzék a gonoszt.

A sorozat főcímdalául is szolgáló Anpanman-indulót (Anpanman no mácsi) egy Dorímingu (az hát, Dreaming) nevű formáció, Terada Csijo és Kajo énekli (persze, hogy ikrek). És akkor a YouTube-link (ki tudja, hogy mik valójában a videóban a fákon azok a virágnak látszó, rózsaszín spirál belsejű dolgok?):

http://www.youtube.com/watch?v=BUGh-7Y5kZA

és a dal szövege:

アンパンマンのマーチ

作詞:やなせたかし/作曲:三木たかし/編曲:大谷和夫/
歌:ドリーミング

そうだ うれしいんだ
生きる よろこび
たとえ胸の傷がいたんでも

なんのために生まれて
なにをして生きるのか
こたえられないなんて
そんなのは いやだ!
今を生きる ことで
熱い こころ 燃える
だから 君は いくんだ
ほほえんで
そうだ うれしいんだ
生きる よろこび
たとえ 胸の傷がいたんでも
ああ アンパンマン
やさしい 君は
行け!みんなの夢 まもるため

なにが君の しあわせ
なにをして よろこぶ
わからないまま おわる
そんなのは いやだ!
忘れないで 夢を
こぼさないで 涙
だから 君は とぶんだ
どこまでも
そうだ おそれないで
みんなのために
愛と 勇気だけが ともだちさ
ああ アンパンマン
やさしい 君は
行け!みんなの夢 まもるため

時は はやく すぎる
光る星は 消える
だから 君は いくんだ
ほほえんで
そうだ うれしいんだ
生きる よろこび
たとえ どんな 敵が あいてでも
ああ アンパンマン
やさしい 君は
行け!みんなの夢 まもるため