május 2012 hónap bejegyzései

Bentó

A bentó kifejezésről legtöbbünknek aranyos dolgok jutnak eszébe: sajt-Pikachuk, mosolygó paradicsomok és almanyuszik. Őszintén bevallom, bár nem vagyok cukiságpárti, azért szeretek almanyuszikat félbeharapni. Más okaim is vannak persze bentócsomagolásra.

A bentó…

… ebédes doboz, sem több, sem kevesebb. Különösen a magamfajta notóriusan nem-reggelizőknek fontos, hogy rendesen ebédeljenek, de persze készíthetünk reggeli vagy vacsora bentót is, vagy megrakhatjuk rágcsálnivalókkal filmnézéshez.

… kompakt. Egyetlen doboz, nem dobozkák, zacskók és csomagok összessége. Erős és tartós, a legtöbb bentódoboz fedele alatt pedig elég hely van az evőeszközöknek (van olyan bentókészlet, amit színben hozzáillő evőpálcikákkal, kis méretű villákkal vagy kanalakkal forgalmaznak).

… újra és újra használható, tehát környezetkímélő, elég elmosogatni.

… vannak mikrózható dobozok, ezekben közvetlenül melegíthetjük az ételt, természetesen a fedelet levéve.

… változatos, hiszen többféle ételt tehetünk bele (persze vigyázva arra, hogy elválasszuk azokat, amelyeket nem szívesen kevernénk egymással, mint mondjuk a savanyúság és a desszert).

… egészséges. Legalábbis ha egészséges ételeket teszünk bele. Különösen hasznos azoknak, akik figyelnek a napi kalóriabevitelre, ráadásul különböző méretekben kaphatóak.

… pont az, aminek látszik, semmi ízfokozó, semmi “E”, csak amit beleteszünk, ellentétben a boltban vagy menzán kapható ételekkel. Ráadásul nem nehéz úgy elrendezni a tartalmát, hogy minél étvágygerjesztőbb legyen, hiszen a szemünkkel is eszünk!

A bentó nem…

… feltétlenül japán ételekből áll. Mindig kihangsúlyozom, mert valamiféle félreértés él a köztudatban erről. Nem, nem kell minden hajnalban szusit készíteni.

… igényel hosszú időt, még a konyhai antitalentumoknak sem, elég, ha az éléskamrában és a fagyasztóban megfelelő tartalékokkal rendelkezünk. (A töltelék nélküli ongirik például kitűnően fagyaszthatók.)

… aranyos. Kivéve persze, ha azt szeretnénk. De egy szelet steak burgonyával ugyanúgy megteszi.

Omurájszu – rizses omlett

Sült rizst készítünk, amit a szójaszósz és szaké helyett ízesíthetünk erőlevessel, egyszerűen sóval-borssal, de ha igazán japános fogást szeretnénk, akkor a főzés során paradicsompürét vagy ketchupot adunk a töltelékhez, ami meglepően jól illik a rizshez (jómagam legalábbis még sosem ettem ketchupos rizst, és elképzelni sem tudtam, hogy ennyire jó lehet).

Vékony rántottát sütünk, amelyet azonban nem keverünk össze a serpenyőben, hiszen ebbe fogjuk csomagolni a rizst. Ez az a művelet, ami ügyességet (vagy ravaszságot) igényel: amikor a rántotta alja már már nem, de a teteje még enyhén ragad, a tölteléket az egyik felére kanalazzuk úgy, hogy a szélen elég hely maradjon, majd ráhajtjuk a másik felét, és egy kicsit még sütjük az egészet, mielőtt tányérra csúsztatnánk. A könnyebb megoldás az, ha a tölteléket középre helyezzük, mindkét szélét ráhajtjuk, majd fejjel lefelé borítjuk a tányérra, a lényeg, hogy a töltelék ne látsszon ki. (Persze a kézügyességileg igazán kétségbeesettek csinálhatják úgy is, hogy a rántottát borítják a tányérra és ott ügyeskednek.) Ketchuppal díszítjük.

Ha igazán kiadós ételt szeretnénk, készíthetjük káré rájszuval is, ekkor a curry szószából önthetünk az omlett köré.