augusztus 2012 hónap bejegyzései

Tamagoyaki

Négy tojást elkeverünk néhány evőkanál dashi alaplével vagy kevés mirinnel, egy-két evőkanál szójaszósszal (ha szép sárga tamagoyaki a cél, akkor válasszunk világosat), attól függően, mennyire  édes végeredményt szeretnénk, egy-két evőkanál cukorral, és egy csipet sóval. A tökéletességre törekvők sűrű lyukú szűrőn vagy szitán is átpasszírozhatják, nekik bizonyára van saját makiyakinabéjük is otthon, ez nem más, mint kifejezetten a tamagoyaki sütésére szolgáló szögletes serpenyő, nagy előnye, hogy a tekercs egyenletes vastagságú lesz a széleken is, ellentétben a palacsintasütőben készülttel. (A sarkokra vigyázzunk, oda könnyebben leragad a tojás, ezért nehezebb feltekerni, a serpenyőt pedig tisztítani. A saját makiyakinabémmel a másik probléma, hogy vékony, ezért a gáztűzhelyen alátétre van szükségem ahhoz, hogy a tamagoyaki ne égjen le.)

A tamagoyaki lényege, hogy könnyű és levegős legyen, ezért vékony rétegekben sütjük: kevés olajjal átkenjük a serpenyőt, amikor az első réteg eléggé megszilárdul ahhoz, hogy ne szakadozzon, feltekerjük az egyik oldalra, és egyből öntjük is a következő adagot, kissé megemelve az eddig elkészült “palacsintát”, majd kis várakozás után óvatosan a másik irányba kezdjük el görgetni az egészet, azután ugyanígy oda-vissza folytatjuk egészen addig, amíg el nem fogyott a tojásos keverék. Ha szükséges, ecsettel vagy olajba mártott konyhai törlővel áttörölhetjük a serpenyőt minden egyes réteg feltekerése után.

Fóliába tekerve hengerré, a szusitekerő alkalmatosságba, azaz makisu-ba tekerve könnyedén hasábbá formázhatjuk, ezek után csak türelmesen ki kell várnunk, hogy kihűljön, és már szeletelhetjük is makiba, nigirire, vagy valamely étkezés fogásaként.

 

A képen két tojásból, sötét szójaszósszal, egy húsz centiméter átmérőjű serpenyőben készült tamagoyaki látható, amely három rétegből áll, habár négyet is kihozhattam volna belőle (megkozelítőleg egy miliméter a rétegek vastagsága, ez sem rossz azért). Meglehetősen lágy, természetesen aki jobban szereti úgy, süsse át teljesen.

 

 

 

 

 

Sült mindentbele, avagy az okonomiyaki

Úgy is szokás nevezni, a japán pizza. Még mindig értetlenül állok a hasonlat előtt, mert ugyan mi a közös a pizzában és az okonomiyakiban? Mindkettő kerek. Ez igaz. Mindkettő sokféle feltéttel készíthető. A vajaskenyér is… íme, tehát, a japán vajaskenyér receptje:

Egy bögre lisztet elkeverünk 2/3-3/4 bögre vízzel, csirke- vagy éppen dashi alaplével, hozzáadunk 1-2 tojást, és ha tehetjük, legalább negyed bögre reszelt nagaimot vagy yamaimot (kínai vagy japán hegyi yamgyökér). Van, aki szerint sima állagra kell törekednünk, mások szerint elég, ha néhány gyors mozdulattal  összekeverjük a tésztát. Közben a serpenyőben vagy sütőlapon kevés olajat hevítünk.

A vékony csíkokra szelt káposztából (lehet rövidebbre vagy hosszabbra is vágni) körülbelül négy bögrényit (mérettől függően fél vagy negyed fej káposzta, amelynek eltávolítottuk a torzsáját, esetleg a vastagabb ereket a nagyobb levelekből) keverünk a tésztához, illetve adhatunk hozzá apróra vágott kolbászt, szalonnát, garnélát, felkarikázott újhagymát, felkockázott gombát, bármit, amit éppen megkívánunk. (Ha főtt yakisoba vagy udon tésztával készítjük, az étel neve modanyaki.)

Az elkészítés többféleképpen történhet:

– ha nem kevertük a káposztához a feltéteket, akkor ezeket a serpenyőben együtt pároljuk, erre halmozzuk a káposztát, majd egyenletes vastagságú koronggá formázzuk; amikor pedig eléggé megpirult, megfordítjuk

– ha a feltéteket a káposztával összekevertük, akkor egyből ezzel kezdjük a sütést, néhány baconszeletet fektetve a tetejére, később erre fordítjuk rá az okonomiyakit

Jómagam szeretek biztosra menni, és kihagyva az egész étel lelkét jelentő fogást, a mesteri forgatást, két serpenyőt használok, nem is landolt még soha egyetlen okonomiyakim sem a plafonon.

Miután elkészült, további hozzávalókkal tehetjük még laktatóbbá, tükörtojástól a beni shogáig (savanyított gyömbér), újhagymától a katsuou bushiig (tonhalpehely), ami nem maradhat el, az a majonéz és a ketchup. Könnyen és gyorsan elkészíthető étel, ráadásul a japán ízvilággal még csak ismerkedőket sem fogja elriasztani, hiszen nem más, mint káposzta, tojás és szalonna.