Szótárazás japánul

Hogyan keresi ki az ember a japán szavakat, vagy ami még szörnyűbbnek tűnik, az ismeretlen kandzsikat a japán szótárakból?

Az első fele egyszerű: az angol-japán szótárokat természetesen latin betű alapján, a japán-angol szótárat meg mondjuk godzsú-onzu (50 szótagjel) olvasat alapján sorba lehet tenni. Az igazi kihívás az, hogyan lehet megtalálni egy ismeretlen kandzsit, kínai írásjegyet.

Modern villanyszótárnál borzasztó egyszerű, mert mostanra szinte mindben van kézírásfelismerés. Érdekes ugyanakkor, hogy a Microsoft saját váltóprogramjához (Input Method Editor, IME) tartozó kézírásfelismerő sokkal-sokkal toleránsabb a fehér ember ügyetlen össze-vissza rajzolására, mint a japán villanyszótárak, amelyek azért elvárnak bizonyos kandzsirajzolási alapismereteket (mondjuk cserébe sokkal több találatot is jelenít meg, aztán lehet keresgélni). Ugyanakkor meg a ellenőrzött, kipróbált tény, hogy a Sharp felsőkategóriás szótárja a szokásos japán kézírásos összevonásokat/rövidítéseket szemrebbenés nélkül felismeri.

Kézírásfelismerés híján marad a régi módszer, a kandzsi ún. gyökök alapján kikeresése. Azt csak az egészen naivak gondolhatják, hogy az első látásra egyformán kusza kandzsik írásában nincs valamiféle rendszer. Szó, ami szó, így is kis híján meg lehet tőle bolondulni (nem véletlenül születtek olyan könyvek és szótárak, amelyek különféle mnemotechnikai trükkökkel próbálják segíteni a megjegyzést, mint James Heisig Megjegyezhető kandzsik c. könyve, vagy Kós Péter kandzsiszótára, de alapvetően a kandzsik túlnyomó része két-három kisebb darabból áll. A leggyakoribb a bal- és jobboldali elemből álló, amelyikben a bal résznek általában a jelentéshez van köze, a jobb oldalinak meg a kiejtéshez. Ez a durva általánosítás persze sokkal inkább igaz a kínai nyelv sok-sok ezer írásjegyére, mint a Japánban mostanra használt mintegy 2000 “mindennapos” kandzsira: a 2000-ből kivették például rengeteg fa meg hal kandzsiját, amelyek mind úgy néztek ki, hogy a bal fele a fa (vagy hal) gyök volt, a jobb fele meg valami teljesen más. Halból egyedül a “bálna” maradt meg, “hal” + “főváros”, fából azért több van, itt egy példa, a fenyő kandzsija: 松. Ennek a bal fele a fa: 木. Nehezítésképpen nem minden gyök néz ki pont úgy, mint az eredeti írásjegy, például a szív: 心 gyökként tud kinézni így is, csak laposan (alul), de bal oldalon általában már ilyen furcsa háromvonásos formát ölt: 悩

Na, ha megvan a gyök, akkor elvileg ki tudjuk keresni (az egyszerűség kedvéért vonás szerint vannak csoportosítva, tehát a fenti “fenyő” esetében ugye ez egy négyvonásos gyök, a “fa”). Utána pedig úgy folytatódik a keresés, hogy megszámoljuk, hány vonás van még a gyökön kívül (vagy azzal együtt, szótárja válogatja, a jelen esetben ugye még plusz négy), és akkor most már a “fa” gyöknél kikeressük a “fa+4 vonás” kandzsik közül a kívántat. Ideális esetben nincs sok ilyen, mondjuk pont fa + 4 vonásból a Microsoft IME feldob 45-öt (ez nem mind a 2000 kandzsi része, sőt, viszont nem is az összes létező, csak amit a kódtáblába bevettek).

Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?