A rizs mint termény

Az Oryza sativa var. japonica, azaz japonika vagy japán rizs közepes szemű rizsfajta, melyet leginkább a pálcikával való étkezést megkönnyítő ragacsosság jellemez, Japánban általánosan elterjedt és használt változata még a rövidszemű mochigome (もち米). Pályafutását barnarizsként, genmai-ként (玄米) kezdi, ezt fényesítve nyerhető a fehér rizs, a hakumai (白米). A rizs tisztítására használt gépek, a seimaiki-k vidéken elterjedtek, tíz kiló rizst körülbelül 100 yenért csiszolnak fényesre és hófehérre, igaz, az utóbbi időben a barnarizs népszerűsége alaposan megnövekedett az egészségre gyakorolt kedvező hatása és magasabb tápértéke miatt. Kisebb mennyiségben kapható hatsuga genmai (発芽玄米), azaz csíráztatott barna rizs is, amely puhább a barnánál, viszont egészségesebb a fehérnél.

A legfinomabb, és ezzel arányosan legdrágább rizs a shinmai (新米), azaz a három hónapnál nem régebben aratott rizs, ezt azonban szinte lehetetlen Japánon kívül beszerezni. Több szerencsénk van az idehaza “szusirizs”-ként árusított rizzsel, számtalan ázsiai élelmiszereket forgalmazó boltban kapható.

Ha mégsem jutunk hozzá, helyettesíthető a következő fajtákkal: arborio, baldo és carnaroli, ezeket mediterrán országokban termesztik, úgynevezett rizottórizsek, aminek egy hátránya van: több a keményítő bennük, hiszen ez adja a rizottó krémességét, az olasz vialone ebből a szempontból jobb választás lehet. Dél-Indiában honos az idli rizs, amelyből az azonos nevű sütemény is készül, kaliforniai a calrose, ezek szintén használhatóak japán ételekhez, helyesen elkészítve pedig tapasztalható, hogy ízükben is különböznek.

Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?