A rizs kulturális jelentősége

Körülbelül 2000 éve termesztenek a mai Japán területén rizst, az étkezések alapját képezi, nem csoda, hogy például a koku (石/石高) nevű mértékegység (amely megfelel kb. 278,3 liternek azaz 150 kilónak) eredeti meghatározása “egy személy részére egy évre elegendő rizsmennyiség”. A koku a hűbérbirtokok vagyoni meghatározására is szolgált, Kaga például az “egymilió kokus” nevet viselte. Amikor a Meidzsi korban bevezették a metrikus rendszert, a korábbi mértékegységeket eltörölték, a koku ma már csak a faiparban használatos.

Habár Japánban is egyre nagyobb teret hódít a nyugati konyhaművészet (akármilyen tág meghatározás is legyen ez), valószínűleg nagyon sok időnek kellene eltelnie ahhoz, hogy a rizs elveszítse vezető szerepét. Hiszen magát az ételt is a gohan (御飯), főtt rizs jelentésű szóval jelölik.

Számtalan szokás kapcsolódik a termesztéséhez, a fogyasztásához, de a legjellemzőbb talán az, hogy a virrasztáskor és a temetésen az elhunytnak rizst ajánlanak fel (az evőpálcikákat függőlegesen a rizsbe szúrva, ezzel is jelezve, hogy már nem tartozik az élők világába, emiatt súlyos vétség az etikett ellen ugyanezt tenni az étkezőasztalnál), hiszen mi fejezhetné ki jobban az összetartozást és a gondoskodást, mint a közösen elfogyasztott táplálék?

Ahogy nekünk az otthonról, a gyerekkorról és a táplálékról a kenyér jut eszünkbe, és ahogy kultúránkban a vendégbarátságot és a békés szándékot azzal mutatjuk ki, hogy a vendég elé kenyeret és sót teszünk, úgy ezeket a legalapvetőbb, a társadalom összetartását biztosító erőket a japánok számára a rizs fejezi ki.

Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?