Szusirizs, azaz shari

A szusirizst ugyanúgy főzzük, mint az egyszerű fogyasztásra szántat, viszont víz helyett dashiban. A dashi (出汁) japán alaplé, amely készülhet kombu algából, katsuo-bushiból (vékony pelyhekre reszelt, szárított bonito, azaz csíkoshasú tonhal), niboshiból (apró szardíniák a fejük és belsőségeik nélkül) vagy shiitake gombából, amikor is a hozzávalót majdnem forrásig főzzük vízben, majd leszűrjük, és az így készült levet használjuk.

Miután megfőztük a dashiban a rizst, tálba borítjuk, ráöntjük a szusiecet keveréket, azaz awase-zu-t, és egy, a keverékkel megnedvesített spatulával gyorsan kevergetve kézmelegre hűtjük, vigyázva, nehogy túlságosan összetörjük a szemeket. Ha tehetjük, segítsünk rá a folyamatra ventillátorral, hideg fokozatra állított hajszárítóval, vagy egy lelkes, legyezővel felszerelt segéddel. A célunk a szusirizs esetében is az, hogy a szemek jól megkülönböztethetőek és fényesek legyenek, ugyanakkor könnyedén formázhassunk belőle nigiri párnákat, onigiriket vagy éppen tekercseket, anélkül hogy azok szétesnének.

Ha tehetjük azonban, ne tároljuk hűtőben, hiszen éppen ez a japán gasztronómia egyik legfontosabb jellemzője: az évszakra jellemző, friss alapanyagokból gondos odafigyeléssel készíteni az ételt, hogy azt minél hamarabb elfogyaszthassuk.

 

Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?