Onigiri

Az onigiri a japánok “soulfood”-ja, megnyugtató állandóság, nosztalgia és persze jó adag szénhidrát.

Valójában nem más, mint egy jókora marék főtt rizs, amelyet gyakran mindenféle töltelék nélkül készítenek el (a rizst nem ízesítik úgy, mint a sharit, legfeljebb sós vizes kézzel formázzák), és algalapba, noriba csomagolják. Megjegyzendő, hogy a norit sokan közvetlenül fogyasztás előtt tekerik az onigiri köré, megelőzendő, hogy az alga szottyossá váljon, sőt, a kereskedelmi forgalomban kapható ongirik esetében a csomagolóanyag a nori és a rizs közé kerül, ezek a csomagolás két csücskét meghúzva kerülnek csak érintkezésbe.

Legjellegzetesebb a háromszög forma, de henger vagy gömb alakúra is szokás készíteni, szorgalmas (becsvágyó?) és sok szabadidővel rendelkező anyukák és apukák (és szinglik) pedig noriból, sajtból, sonkából és számtalan egyéb dologból még arcot is szoktak formázni.

A töltelék bármi lehet, ami nem fogja annyira átáztatni a rizsszemeket, hogy az egész gombóc szétessen, majonézes tonhalsalátától kezdve az egyetlen szem umeboshiig.

Könnyen elkészíthető, laktató, és akár még változatos étel is lehet, a szállítást is gond nélkül átvészeli, különösen, ha elég erősen préseltük, ráadásul a töltelék nélküli változat ugyanolyan jól fagyasztható, mint maga a főtt rizs. Kapható mikrohullámú sütőkben használható csomagolófólia, ezekbe egyesével becsomagolva a még langyos onigiriket, hetekig elállnak, és elég a mikróban gyorsan újramelegíteni őket, még ragacsosabbak lesznek, mint frissen.

Egyszerűen elkészíthető és látványos, ugyanakkor jellegzetesen japán étel, kezdő szakácsoknak sem okoz kihívást.

Azoknak, akik nem érzik magukban az elszántságot, kóstolót is rendezünk, a Füvészkertben tartott Sakura Ünnep látogatóinak lehetősége lesz a szivárvány minden színében pompázó onigiriket végigkóstolni április 7-én, szombaton.

Aki azonban nem tud ott lenni, ne csüggedjen, a következő bejegyzés a természetes színezékekről szól majd.

Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?