Omurájszu – rizses omlett

Sült rizst készítünk, amit a szójaszósz és szaké helyett ízesíthetünk erőlevessel, egyszerűen sóval-borssal, de ha igazán japános fogást szeretnénk, akkor a főzés során paradicsompürét vagy ketchupot adunk a töltelékhez, ami meglepően jól illik a rizshez (jómagam legalábbis még sosem ettem ketchupos rizst, és elképzelni sem tudtam, hogy ennyire jó lehet).

Vékony rántottát sütünk, amelyet azonban nem keverünk össze a serpenyőben, hiszen ebbe fogjuk csomagolni a rizst. Ez az a művelet, ami ügyességet (vagy ravaszságot) igényel: amikor a rántotta alja már már nem, de a teteje még enyhén ragad, a tölteléket az egyik felére kanalazzuk úgy, hogy a szélen elég hely maradjon, majd ráhajtjuk a másik felét, és egy kicsit még sütjük az egészet, mielőtt tányérra csúsztatnánk. A könnyebb megoldás az, ha a tölteléket középre helyezzük, mindkét szélét ráhajtjuk, majd fejjel lefelé borítjuk a tányérra, a lényeg, hogy a töltelék ne látsszon ki. (Persze a kézügyességileg igazán kétségbeesettek csinálhatják úgy is, hogy a rántottát borítják a tányérra és ott ügyeskednek.) Ketchuppal díszítjük.

Ha igazán kiadós ételt szeretnénk, készíthetjük káré rájszuval is, ekkor a curry szószából önthetünk az omlett köré.

Facebook Twitter Email

Vélemény, hozzászólás?