Retek és répa namasu

Amikor Gordon Ramsay bejelentette, steakes szendvicset készít műsora mai epizódjában, egy pillanatra megrendült a napok óta érlelődő elhatározásom, miszerint namasut fogok enni, de csak egy pillanatra. Úgysincs itthon hátszín.

Így hát előkerült a répa, a jégcsapretek (az enyhébb ízű daikon közeli rokona) és a mogyoró, utóbbit ugyanazzal a lendülettel vissza is tettem a konyhaszekrénybe, Önöknek sem lesz szüksége rá. A zöldségeket tisztítás és hámozás után körülbelül 5 centiméter hosszú darabokra vágjuk, majd gyufavékonyságú csíkokra aprítjuk. Alaposan megsózzuk, összekeverjük, és félretesszük, amíg levet nem ereszt, amit alaposan kinyomkodunk belőle, hogy az öntetet könnyebben magába szívja majd.

Egy ilyen egyszerű étel elkészítésének is számtalan módja létezik persze, ahány család, ahány egyéni ízlés… maga a namasu kifejezés is ecetben marinált nyers zöldségekből és valamilyen tengeri halból, kagylóból vagy polipból álló salátát jelent, az általunk éppen készített kohaku namasu (azaz “piros és fehér namasu“, amelyek ünnepi színek Japánban, a tisztaságot és a sikert jelképezik, illetve távoltartják a gonoszt) pedig hagyományos újévi étel. A színek harmónikus egyensúlyát megőrzendő háromszor annyi retket használjunk, mint répát.

Az öntethez yuzura lenne szükség (a levére, illetve a héjából egy vékonyka szeletre, melyet legkönnyebben zöldséghámozóval szerezhetünk meg), ez ízében egyesek szerint a grépfrútra, mások szerint a lime és a citrom keresztezésére emlékeztető citrusgyümölcs, helyettesíthető ezek közül bármelyikkel vagy bármilyen arányú keverékükkel. Két evőkanál citruslevet elkeverünk két evőkanál (rizs)ecettel vagy mirinnel, 1-2 evőkanál cukrot és/vagy mézet adunk hozzá (vagy ezt is, azt is), és egy negyed teáskanál sót, ha szükségesnek érezzük. Addig kevergetjük, míg a cukor teljesen fel nem oldódik, majd legalább fél órát állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. Közben a citrushéjat nagyon vékony csíkokra vágjuk, a benne lévő olajok még gazdagabbá teszik a namasu ízét. Hűtőben néhány napig minden gond nélkül eláll, és végig ropogós marad, de mindenképpen jól záró fedéllel rendelkező tálban tároljuk.

Nagyszerű étvágygerjesztő, illetve kísérő, amely a répa édességét kitűnően kihangsúlyozza.

 

 

A Maido mangarajzolókat keres!

FIGYELEM!

A Maido mangarajzolókat keres!
Pályázatot hirdetünk azoknak a képregényrajzolóknak és -íróknak, akik csak azért nem világhírűek még, mert nem tudják kiadni a mangáikat.

Ha úgy érzed, hogy jó, amit csinálsz, küldd el nekünk!

Elsősorban kész történeteket várunk, de csak írók és csak rajzolók is jelentkezhetnek – segítünk nektek egymásra találni.
Beküldhetők szkennelt rajzok vagy PDF-formátumú könyvek is. Előnyös, ha A/4 vagy A/5 méretben.
Ha nincs lehetőséged szkennelni, papíron is behozhatod vagy beküldheted a művedet, vigyázunk rá és elbírálás után visszaadjuk.
A kész műveket kiadói tapasztalattal rendelkező írókból, szerkesztőkből és rajzolókból álló zsürink bírálja el. A legjobbakat kiadjuk!

 

Részletek:

Beküldési határidő: 2012. november 1.
Fájlt ide küldj: manga@maido.hu

Papírt ide küldj/hozz:
Maido Kft.
1122 Bp. Maros u. 25. Mfsz. 1.
Info: manga@maido.hu

Az eredményhirdetést követően a pontos feltételeket veled együtt dolgozzuk ki. Kezdetben kisebb példányszámban nyomtatjuk ki a munkádat, valamint felkerül a webshopunk termékei közé. Az eladott példányok befolyt összegén a kiadás feltételei szerint osztozunk.

Tamagoyaki

Négy tojást elkeverünk néhány evőkanál dashi alaplével vagy kevés mirinnel, egy-két evőkanál szójaszósszal (ha szép sárga tamagoyaki a cél, akkor válasszunk világosat), attól függően, mennyire  édes végeredményt szeretnénk, egy-két evőkanál cukorral, és egy csipet sóval. A tökéletességre törekvők sűrű lyukú szűrőn vagy szitán is átpasszírozhatják, nekik bizonyára van saját makiyakinabéjük is otthon, ez nem más, mint kifejezetten a tamagoyaki sütésére szolgáló szögletes serpenyő, nagy előnye, hogy a tekercs egyenletes vastagságú lesz a széleken is, ellentétben a palacsintasütőben készülttel. (A sarkokra vigyázzunk, oda könnyebben leragad a tojás, ezért nehezebb feltekerni, a serpenyőt pedig tisztítani. A saját makiyakinabémmel a másik probléma, hogy vékony, ezért a gáztűzhelyen alátétre van szükségem ahhoz, hogy a tamagoyaki ne égjen le.)

A tamagoyaki lényege, hogy könnyű és levegős legyen, ezért vékony rétegekben sütjük: kevés olajjal átkenjük a serpenyőt, amikor az első réteg eléggé megszilárdul ahhoz, hogy ne szakadozzon, feltekerjük az egyik oldalra, és egyből öntjük is a következő adagot, kissé megemelve az eddig elkészült “palacsintát”, majd kis várakozás után óvatosan a másik irányba kezdjük el görgetni az egészet, azután ugyanígy oda-vissza folytatjuk egészen addig, amíg el nem fogyott a tojásos keverék. Ha szükséges, ecsettel vagy olajba mártott konyhai törlővel áttörölhetjük a serpenyőt minden egyes réteg feltekerése után.

Fóliába tekerve hengerré, a szusitekerő alkalmatosságba, azaz makisu-ba tekerve könnyedén hasábbá formázhatjuk, ezek után csak türelmesen ki kell várnunk, hogy kihűljön, és már szeletelhetjük is makiba, nigirire, vagy valamely étkezés fogásaként.

 

A képen két tojásból, sötét szójaszósszal, egy húsz centiméter átmérőjű serpenyőben készült tamagoyaki látható, amely három rétegből áll, habár négyet is kihozhattam volna belőle (megkozelítőleg egy miliméter a rétegek vastagsága, ez sem rossz azért). Meglehetősen lágy, természetesen aki jobban szereti úgy, süsse át teljesen.

 

 

 

 

 

Sült mindentbele, avagy az okonomiyaki

Úgy is szokás nevezni, a japán pizza. Még mindig értetlenül állok a hasonlat előtt, mert ugyan mi a közös a pizzában és az okonomiyakiban? Mindkettő kerek. Ez igaz. Mindkettő sokféle feltéttel készíthető. A vajaskenyér is… íme, tehát, a japán vajaskenyér receptje:

Egy bögre lisztet elkeverünk 2/3-3/4 bögre vízzel, csirke- vagy éppen dashi alaplével, hozzáadunk 1-2 tojást, és ha tehetjük, legalább negyed bögre reszelt nagaimot vagy yamaimot (kínai vagy japán hegyi yamgyökér). Van, aki szerint sima állagra kell törekednünk, mások szerint elég, ha néhány gyors mozdulattal  összekeverjük a tésztát. Közben a serpenyőben vagy sütőlapon kevés olajat hevítünk.

A vékony csíkokra szelt káposztából (lehet rövidebbre vagy hosszabbra is vágni) körülbelül négy bögrényit (mérettől függően fél vagy negyed fej káposzta, amelynek eltávolítottuk a torzsáját, esetleg a vastagabb ereket a nagyobb levelekből) keverünk a tésztához, illetve adhatunk hozzá apróra vágott kolbászt, szalonnát, garnélát, felkarikázott újhagymát, felkockázott gombát, bármit, amit éppen megkívánunk. (Ha főtt yakisoba vagy udon tésztával készítjük, az étel neve modanyaki.)

Az elkészítés többféleképpen történhet:

– ha nem kevertük a káposztához a feltéteket, akkor ezeket a serpenyőben együtt pároljuk, erre halmozzuk a káposztát, majd egyenletes vastagságú koronggá formázzuk; amikor pedig eléggé megpirult, megfordítjuk

– ha a feltéteket a káposztával összekevertük, akkor egyből ezzel kezdjük a sütést, néhány baconszeletet fektetve a tetejére, később erre fordítjuk rá az okonomiyakit

Jómagam szeretek biztosra menni, és kihagyva az egész étel lelkét jelentő fogást, a mesteri forgatást, két serpenyőt használok, nem is landolt még soha egyetlen okonomiyakim sem a plafonon.

Miután elkészült, további hozzávalókkal tehetjük még laktatóbbá, tükörtojástól a beni shogáig (savanyított gyömbér), újhagymától a katsuou bushiig (tonhalpehely), ami nem maradhat el, az a majonéz és a ketchup. Könnyen és gyorsan elkészíthető étel, ráadásul a japán ízvilággal még csak ismerkedőket sem fogja elriasztani, hiszen nem más, mint káposzta, tojás és szalonna.

Mocsi

Ez a híres-hírhedt desszert (különösen Újévkor fordulnak elő fulladásos halálesetek azok körében, akik egyben próbálják lenyelni) nagyon gyorsan elkészül, viszont nem árt, ha az ember kezei azbesztből vannak. Tradicionálisan a főtt ragacsos rizst egy nagy mozsárban püfölték óriási fakalapácsokkal egészen addig, míg a mocsimassza el nem nyerte jellegzetes nyúlós-rágós állagát, manapság azonban sokkal egyszerűbb dolgunk van, még csak a különféle ötletes elektromos konyhai ketyerékre sincs szükség, amelyeket Japánban forgalmaznak.

Amire viszont szükségünk lesz (10 darab mocsihoz):

– jól zárható, mikrózható edény

– 160 gramm ragacsos rizsliszt (mochiko)

– 160 ml víz

– 2-3 evőkanál cukor

– kukorica- vagy burgonyakeményítő annak meggátlására, hogy a massza leragadjon

– töltelék: a legáltalánosabb az azuki babból készült paszta (an*), a fehérbab paszta (shiro an), de fagylalttal, gyümölccsel (az annal bevont eperrel töltött mocsi az ichigo daifuku), mogyoróvajjal vagy gesztenyével is megtölthetjük, tényleg csak a fantáziánk szabhat határt, de  töltetlenül, cukorsziruppal leöntve is tálalhatjuk

 

Az edényünkben alaposan elkeverjük a rizslisztet a cukorral és a vízzel, lefedjük, ha szükséges, gumiszalagokkal is rögzítjük a tetejét, hiszen odabenn gőz keletkezik majd, amely könnyen levetheti a fedőt.

2,5-3 percig mikrózzuk, majd az előzőleg keményítővel megszórt asztallapra borítjuk, érdemes szilikon spatulát használni, nagyban megkönnyíti a munkánkat, illetve az élével egyből fel is tudjuk osztani tíz egyenlő részre a masszát. Vigyázat, nagyon forró! Minden darabot megforgatunk a keményítőben, majd a tenyerünkben kör alakúra lapítjuk. A közepére teszünk a töltelékből, majd az ujjunkkal vagy egy ecsettel körben benedvesítjük a mocsit, mert így könnyebben összeragad, amikor összecsippentjük a széleit. Megigazgatjuk a formáját, keményítőbe forgatjuk és el is készültünk!

 

Nem csak a töltelékkel tehetjük érdekesebbé a mocsinkat, még a mikrózás előtt hozzáadhatunk néhány csepp színezéket, vagy zöldteaport, a rózsaszín és a zöld egyébként is közkedvelt színek.

*Az an nem más mint nagyon puhára főzött azuki bab, amelyről miután elfőztük az összes levét (amit előzőleg jónéhányszor utántöltöttünk), cukrot adunk, és egészen addig kevergetjük, míg sűrű, krémes masszát nem kapunk. Ízlés kérdése, hogy ezután botmixerrel tökéletesen homogénre pürésítjük, vagy meghagyjuk darabosabbnak.

Még egy trükk: az azukipasztából kisméretű pogácsaszaggatóval egyforma korongokat készíthetünk, amelyeket lefagyasztva sokkal könnyebb dolgunk lesz, ugyanis nem próbál meg minden egyes apró lyukon át megszökni, ráadásul az alakját is jobban megőrzi az így készített mocsi.

Hamarosan új Törzsvásárlói kártya program indul a Maido webshopban

A Maido Webshop új Törzsvásárlói programot indít, amelynek keretében különféle meglepetésekkel, ajándékokkal szeretne kedveskedni múltbéli, jelenlegi és jövendő vásárlóinak. Ezzel egyidőben megszűnik a régi Törzsvásárlói kártya. A megszűnés időpontja: 2012. július 31-e.

A Törzsvásárlói kártya mellett – 500 Ft-os értékben – Vásárlási utalványok is elérhetővé válnak, így hamarosan arra is gondolhat bárki, hogy ily módon lepi meg szeretteit, barátait, ismerőseit.

Bentó

A bentó kifejezésről legtöbbünknek aranyos dolgok jutnak eszébe: sajt-Pikachuk, mosolygó paradicsomok és almanyuszik. Őszintén bevallom, bár nem vagyok cukiságpárti, azért szeretek almanyuszikat félbeharapni. Más okaim is vannak persze bentócsomagolásra.

A bentó…

… ebédes doboz, sem több, sem kevesebb. Különösen a magamfajta notóriusan nem-reggelizőknek fontos, hogy rendesen ebédeljenek, de persze készíthetünk reggeli vagy vacsora bentót is, vagy megrakhatjuk rágcsálnivalókkal filmnézéshez.

… kompakt. Egyetlen doboz, nem dobozkák, zacskók és csomagok összessége. Erős és tartós, a legtöbb bentódoboz fedele alatt pedig elég hely van az evőeszközöknek (van olyan bentókészlet, amit színben hozzáillő evőpálcikákkal, kis méretű villákkal vagy kanalakkal forgalmaznak).

… újra és újra használható, tehát környezetkímélő, elég elmosogatni.

… vannak mikrózható dobozok, ezekben közvetlenül melegíthetjük az ételt, természetesen a fedelet levéve.

… változatos, hiszen többféle ételt tehetünk bele (persze vigyázva arra, hogy elválasszuk azokat, amelyeket nem szívesen kevernénk egymással, mint mondjuk a savanyúság és a desszert).

… egészséges. Legalábbis ha egészséges ételeket teszünk bele. Különösen hasznos azoknak, akik figyelnek a napi kalóriabevitelre, ráadásul különböző méretekben kaphatóak.

… pont az, aminek látszik, semmi ízfokozó, semmi “E”, csak amit beleteszünk, ellentétben a boltban vagy menzán kapható ételekkel. Ráadásul nem nehéz úgy elrendezni a tartalmát, hogy minél étvágygerjesztőbb legyen, hiszen a szemünkkel is eszünk!

A bentó nem…

… feltétlenül japán ételekből áll. Mindig kihangsúlyozom, mert valamiféle félreértés él a köztudatban erről. Nem, nem kell minden hajnalban szusit készíteni.

… igényel hosszú időt, még a konyhai antitalentumoknak sem, elég, ha az éléskamrában és a fagyasztóban megfelelő tartalékokkal rendelkezünk. (A töltelék nélküli ongirik például kitűnően fagyaszthatók.)

… aranyos. Kivéve persze, ha azt szeretnénk. De egy szelet steak burgonyával ugyanúgy megteszi.

Omurájszu – rizses omlett

Sült rizst készítünk, amit a szójaszósz és szaké helyett ízesíthetünk erőlevessel, egyszerűen sóval-borssal, de ha igazán japános fogást szeretnénk, akkor a főzés során paradicsompürét vagy ketchupot adunk a töltelékhez, ami meglepően jól illik a rizshez (jómagam legalábbis még sosem ettem ketchupos rizst, és elképzelni sem tudtam, hogy ennyire jó lehet).

Vékony rántottát sütünk, amelyet azonban nem keverünk össze a serpenyőben, hiszen ebbe fogjuk csomagolni a rizst. Ez az a művelet, ami ügyességet (vagy ravaszságot) igényel: amikor a rántotta alja már már nem, de a teteje még enyhén ragad, a tölteléket az egyik felére kanalazzuk úgy, hogy a szélen elég hely maradjon, majd ráhajtjuk a másik felét, és egy kicsit még sütjük az egészet, mielőtt tányérra csúsztatnánk. A könnyebb megoldás az, ha a tölteléket középre helyezzük, mindkét szélét ráhajtjuk, majd fejjel lefelé borítjuk a tányérra, a lényeg, hogy a töltelék ne látsszon ki. (Persze a kézügyességileg igazán kétségbeesettek csinálhatják úgy is, hogy a rántottát borítják a tányérra és ott ügyeskednek.) Ketchuppal díszítjük.

Ha igazán kiadós ételt szeretnénk, készíthetjük káré rájszuval is, ekkor a curry szószából önthetünk az omlett köré.

Chahan, azaz sült rizs

Kínai eredetű, meglehetősen sokoldalú étel, hiszen mindenki kedvére való alapanyagokból készítheti el, tehetünk bele char siu-t (császárhúsból elkészítve még ízletesebb), csirkét, szalonnát, gombát, brokkolit vagy zöldborsót is, az arányokat pedig megint csak mindenki maga határozza meg, éppen ezért csupán a hozzávalókat sorolom fel, mennyiségek nélkül.

A vöröshagymát felaprítjuk, a húst és a répát pedig felkockázzuk miközben a rizs fő.

A wokban olajat hevítünk és a felvert tojás(ok)ból rántottát készítünk, de mielőtt teljesen átsülne, hozzáadjuk a főtt rizst, majd együtt sütjük a kettőt, vigyázva, nehogy leégjen. Alaposan átforgatjuk az egészet, hogy a rántotta kisebb darabokra szakadozzon.

Egy másik serpenyőben a hagymát üvegesre pirítjuk, majd hozzáadjuk a szalonnát (vagy húst), a répát és a hosszabb párolást igénylő hozzávalókat, mint a gomba vagy a fagyasztott zöldségek. Amikor megpuhultak, összekeverjük őket a rizzsel, a párolást nem igénylő hozzávalókkal, mint amilyen például a friss zöldborsó, egy evőkanál szójaszósszal és ugyanannyi szakéval (vagy száraz sherryvel), esetleg készen kapható tonkatsu szósszal (Worcestershire szószhoz hasonlít, sertéssültekhez, elsősorban rántott sertésszelethez kínálják), sóval és borssal ízesítjük, végül apróra vágott újhagymával díszítjük.

Káré rájszu

Ahogyan egy kedves fiatal hölgynek ígértem a Füvészkertben, íme egy curry recept a sok közül.

A curry nem csak az angolok újdonsült nemzeti eledele, hanem a japánoké is, változatos formákban fogyasztják, egyszerűen tésztával vagy főtt rizzsel (vagy már előre összekeverve, vagy a sűrű szószt a rizs mellé és köré öntve), Hokkaidón hígan levesként (ebbe durvára vágott zöldségeket és nagyobb darab húsokat, például csirkecombot tesznek), csíkokra vágott rántott sertésszelettel a tetején, vagy például nyers tojást ütve a tetejére és egészben megsütve, a lehetőségek végtelenek.

Hozzávalók:

30 dkg hús (marha, sertés, csirke, bárány)
egy közepes fej vöröshagyma
3-4 gerezd fokhagyma
babérlevél
őrölt feketebors
őrölt cayenne bors
1-2 szem tört fekete kardamom
1 mokkáskanál őrölt római kömény
2 evőkanál őrölt kurkuma
darabolt paradicsom vagy 1 kis doboz paradicsompüré
1 evőkanál darált nyers paprika
1 doboz (300g) kókusztej
1-1 darab sárga- és fehérrépa
1 evőkanál barnacukor

Persze megspórolhatjuk magunknak az időt és a fáradságot, és használhatunk kész curryport, amelyben minden szükséges fűszer megtalálható, vagy egyenesen currypasztát, amelyhez csak vizet kell adni.

Az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát ghín (tisztított vaj) vagy olívaolajon megpirítjuk, hozzáadjuk a babérlevelet, a cayenne és a feketeborsot, a kardamomot, a római köményt és az őrült kurkumát. Néhány perc múlva következik a darabolt paradicsom vagy a paradicsompüré és a darált, nyers paprika. Amikor ezek mind lepirultak, hozzáadjuk a felkockázott húst, amit alaposan átforgatunk, amíg minden oldaluk szépen meg nem barnul.

Felöntjük a kókusztej felével, annyi vízzel, hogy ellepje, hozzáadjuk a felkarikázott vagy kockázott répákat (esetleg burgonyát), és addig főzzük, amíg minden puhára fő. Ha szívósabb húst választottunk, hozzáadhatjuk a kókusztej másik felét is, de időnként így is, úgy is pótolnunk kell az elfőtt levet ízlés szerint paradicsompürével, vízzel vagy kókusztejjel. Ha csípősebbre szeretnénk, adhatunk hozzá garam masalát (csípős indiai fűszerkeverék) vagy csilit.

Sózzuk, legvégül pedig elkeverünk benne egy evőkanál barnacukrot.